J�lius 8. este 10.05.

Ez az �n form�m! Egyetlen d�lut�n alatt, p�r apr�cska baki miatt, kider�lt a k�t legnagyobb titkom. Mert ugye itt a boszork�ny l�temet is titkolnom kell.

Na, de kezdj�k az elej�r�l a t�rt�netet.
Az ut�bbi id�ben nagyon j� viszonyba ker�ltem Sammel. De ne gondolj semmi rosszra! Egyszer�en nagyon j� bar�tok lett�nk. M�g sosem volt ilyen j� bar�tn�m. J� ott van Harry, meg Ron, de az nem ugyanaz. Kider�lt p�ld�ul, hogy egy�ltal�n nem g�g�s. Nagyon is j�sz�v�, �s kedves. De most nem ez a l�nyeg.

Az elm�lt k�t h�t szinte minden perc�t egy�tt t�lt�tt�k. Mikor az anyja �ppen pasizott, n�lunk �t�tte az id�t, ha pedig nem volt n�luk a „P�vi�n” (ahogy az anyja udvarl�j�t nevezte) seg�tettem neki a h�z berendez�s�ben.

A „P�vi�n” �s a „majom haverjai” berakt�k a b�torokat, mi pedig f�gg�ny�ket raktunk fel, szekr�nyekbe, vitrinekbe pakoltunk be, stb., stb.. k�zben pedig nagyon j�l sz�rakoztunk. �gy a tanul�st is elhanyagoltam kiss�. Mrs. White a l�ny�val k�sz�lt t�lteni a napot, �gy nem sz�m�tottam Sam l�togat�s�ra. Ez�rt neki�ltem tanulni. Igen �m, csak valami k�zbej�tt.

D�lut�n kett� k�r�l �pp a b�jitaltan h�zimat k�rm�ltem, mikor egy igencsak ismer�s hang �t�ttem meg a f�lemet.

- Kopp, kopp- Sam az ajt�f�lf�nak d�lve figyelt engem. Megpr�b�ltam elrejteni a dolgozatomat, p�r magazint seg�ts�g�l h�vva, de nem voltam el�g gyors. A k�kesz�ld szemp�r m�r a pergament f�rk�szte. Tett el�re p�r l�p�st, majd egy �js�got f�lretolva r�meredte a c�mre. Azt hittem, hogy az k�vetkezik, hogy: mi a franc ez? Mindez megr�k�ny�d�tt, undorod� arccal. De t�vedtem.

Sam szemei el�sz�r elkerekedtek, csod�lkozva meredt a lapra, majd r�m, azt�n hirtelen felder�lt az arca, �s �r�mujjong�sba kezdett:
- Juj, te is! Te is!
Azt�n a nyakamba ugrott. �n meg csak �lltam ott, egyetlen sz� n�lk�l, megr�k�ny�dve. Te is? Nem �rtettem. Mi �n is? Azt�n kics�szott a sz�mon a k�rd�s:
- Mi �n is?
- Te is boszi vagy! �n is!
Gondolhatod, hogy meglep�dtem. Az a l�ny, akit �n k�t h�tig egy mit sem sejt� muglinak hittem, ugyanolyan, mint �n. Vagyis boszork�ny.
- De hogy-hogy? M�g sosem l�ttalak a Roxfortban. - mondtam meglep�dve.
- �gy, hogy eddig nem oda j�rtam, hanem a Virgini�ba. De anya kital�lta, hogyha m�r ilyen vagyok, amilyen, legal�bb a k�zelebbi suliba j�rjak.

- Olyan amilyen? � nem…?
- �! Nincs nekem akkora szerencs�m. F�lv�r vagyok. Apa az Amerikai M�gia�gyi Miniszt�rium K�s�rleti B�b�jok f�oszt�ly�nak vezet�je. Anya egyszer� mugli. Sajnos.

- Akkor az�rt v�ltak el a sz�leid, mert apuk�d var�zsl�?
- Nem. Az els� id�kben, ahogy apu mes�lte, nagyon szerett�k egym�st. De lehet any�nak m�r akkor is a White-�r�ks�g kellett. Viszonylag tehet�s a csal�d. Kiskoromban teljes volt a csal�di idill. Im�dtam a sz�leim. Azt�n mikor engem is felvettek a m�gusk�pz�be, betelt any�n�l a poh�r. Elkezdett f�lrel�pni, �s ami a legrosszabb: nem is titkolta. A kapcsolatuk sz�rnyen megromlott, napj�ban t�bbsz�r is �sszevesztek, kiab�ltak, vitatkoztak. Ut�na elv�ltak.

- Oh, �rtem. – csak ennyit tudtam kipr�selni magamb�l. L�tszott rajta, hogy neki is neh�z err�l besz�lnie. Azt�n s�hajtott egyet, majd �jult er�vel folytatta:

- �s mond csak, milyen a Roxfort? Azt hallottam, hogy a di�kokat n�gy h�zba osztj�k be. Igaz ez?
A kezdeti megr�k�ny�d�s szinte m�r teljesen elillant. Hely�t �tvette egy kis kellemes izgalom.
- Igen. A Griffend�l, a Holl�h�t, a Hugrabug, �s a Mardek�r. A Teszlek S�veg d�nti el, hogy ki melyik h�zba ker�l. De ne f�lj, nem kell semmilyen pr�b�t ki�llni, mint ahogy azt egyesek terjesztik az els�s�k ijeszteget�s�re.

Itt halv�nyan elmosolyodott.
- �s te melyik h�zban vagy? – k�rdezte cinikusan.
- A Griffend�lben.
- ���, rem�lem �n is oda ker�l�k.
- H�t…majd a Teszlek S�veg megmondja.
- Na, ne csin�ld m�r! Mond meg a v�lem�nyed, l�gyszi, l�gyszi!
- Hallgatok, mint a s�r. – makacskodtam – Nem akarom ell�ni a meglepet�st.

Ide se �rom le, hogy hova tudn�m elk�pzelni a l�nyt, mert a v�g�n m�g nem teljes�l. A k�v�ns�gokat nem lehet elmondani.
- �s mi a kedvenc tant�rgyad? – v�ltottam t�m�t.
- Legink�bb a m�giat�rt�net �s az �tv�ltoztat�stan. De a s�t�t var�zslatok kiv�d�s�t �s a legend�s l�nyek gondoz�s�t is nagyon szeretem. De a b�jitaltan, a j�sl�stant �s a gy�gyn�v�nytant �t�lom.
- Azt �n sem szeretem. De f�leg a tan�rt. Perselus Piton a Mardek�r h�z vezet�je, �s a Griffend�leseket nem igen kedveli. Ha �rted mire gondolok.
- El tudom k�pzelni. M�g egy ok, hogy ut�ljam ezt a t�rgyat.
- Mi�rt, mi a m�sik?
- A dar�lt h�ssal meg hasonl�kkal nincs semmi bajom, de az ilyen vese, l�p, sz�v l�tv�ny�t�l is kidobom a taccsot. – szavainak nyomat�kot adva hallatott egy „�E” hangot. Majd ism�t t�m�t v�ltott: - �s mond csak, van a sulinak kviddics csapata?

- Persze. Minden h�znak van egy-egy. �s minden �vben van kividics-kupa is. Mi�rt? J�tszol?
- Igen, a r�gi sulimban hajt� voltam.
- Akkor szerencs�d van. A Griffend�lb�l most v�gzett k�t hajt�, �gyhogy van �resed�s.
- Kir�ly! – h�t igen, ez Sam szavaj�r�sa. Folytattuk volna a besz�lget�st, ha nem kopogtatott volna valaki az ablakon…
- Hedvig! – ki�ltottam, miut�n �szrevettem a madarat, odaszaladtam (m�r amennyire egy n�gy m�teres szob�ban lehet) az ablakhoz, kinyitattam, majd elvettem a bagolyt�l a levelet. Kedveskedve megsimogattam, majd a kezembe vettem a bor�t�kot. R�gt�n felismertem Harry k�z�r�s�t. Az arcomat akaratlanul is melegs�g �nt�tte el…

- A fi�dt�l j�tt? – k�rdezte Sam.
- Ig…azaz ne-nem. – ek�zben a piross�gom egyre csak fokoz�dott, �s magamhoz szor�tottam a bor�t�kot.
- Halljuk az igazat Hermione! – sz�lt r�m vicces-komolyan.

Tudtam, innen m�r nincs menekv�s. �gyhogy sz�pen bevallottam az eg�szet. Hogy els� �ta a bar�tom, de az ut�bbi id�ben ez m�r t�bb sz�momra, mint bar�ts�g. �s hogy mennyire boldog lenn�k, ha �szrevenne. Monol�gom k�zben figyeltem az arc�t. Arr�l leolvadt a mosoly, hogy �tadja hely�t a homlokr�ncol� figyelemnek. Mikor befejeztem, megsz�lalt:

- Harry Potter? � az, aki kiskor�ban legy�zte Voldemortot, igaz?
Megd�bbentett, hogy kimondta azt a rettegett nevet, amit a vil�gon csak p�ran mernek. Ezt val�sz�n�leg � is �szrevette, �s folytatta.
- Hozz�nk az �llamokba csak a h�re jutott el, �gy ott nem igen f�lnek t�le az emberek. Nekem sem t�bb, mint egy lappal t�bb a t�rt�nelemk�nyvben. – hangs�lya al�t�masztotta szavait: l�tszott, hogy t�nyleg nem �rdekli k�l�n�sebben Voldemort. Vagy csak nem fogta m�g f�l a helyzet fontoss�g�t. Hiszen � sem eml�kezhet azokra az id�kre, mikor a S�t�t Nagy�r hatalm�n volt. De ha a Roxfortba ker�l, val�sz�n�leg majd meg�rti.

Ut�na feln�zett a plafonra, �jra nagyot s�hajtott, majd n�zett, �s t�m�t v�ltott:
- az szeretn�k, hogy bel�d essen? Hogy �sszej�jjetek?
- H���t… �n…
- Igen vagy nem?
- Igen. - mondtam bizonytalanul.
- Hat�rozottabban!
- Igen!
- Ok�. �gy m�r j�. Ott tartod a ruh�id? – b�k�tt a szekr�nyem fel�.
- Igen, de mi�rt k�rdezed?
� azonban nem figyelt r�m. Odal�pett a szekr�nyemhez �s elkezdte szemrev�telezni a ruh�im.

- Saam!- ki�ltottam r�, v�lasz helyett viszont csak ciccegett. Azt�n megfordult a tengelye k�r�l, �s elkezdett besz�lni.
- Holnap kilencre – nem j�, akkor kelek- morfond�rozott mag�ban- t�zre legy�l k�sz. Akassz le a sz�leidr�l annyi p�nzt, amennyit csak tudsz. Bemegy�nk a v�rosba shoppingolni, �s bomb�z�v� var�zslunk t�ged.

�n ism�t csak egy �rtetlen k�ppel tudtam v�laszolni. Sam �jra s�hajtott, majd mintha egy h�ly�nek magyar�zna, aki r�ad�sul s�ket, folytatta:
- Holnap – reggel – t�zkor- ujjaival mutatta a tizet- bemegy�nk – a – v�rosba – v�s�rolni – busszal. Tudod: br�m-br�m.

Eddig b�rtam. Enn�l a pontn�l el�sz�r bel�lem, majd bel�le is kit�rt a nevet�s, �s csak kacagtunk percekig, szakadatlanul. A v�g�n m�r �n az �gyamon, � a sz�nyegen fetrengett.
- Ez az�rt vicces. – mondta kis id� ut�n Sam, mikor m�r rendesen kinevett�k magunkat.
- Mi? – k�rdeztem.
- Az, hogy k�zel k�t h�tig titkoltuk egym�s el�l a mivoltunkat, ugyanazt tett�k, mint a m�sik, k�zben mindketten, tudod, boszik vagyunk.
- H�t igen, v�g�l is igazad van.
- Mennyi az id�?
- F�l h�rom.
- Nagyszer�. Nyolcra kell haza�rnem, akkor van m�g… �t �s f�l �r�nk.
- Hm?
- �n most hazamegyek, �thozom a smink cuccaim, te addig elolvashatod a fi�d…
- Nem a fi�m!- v�gtam a szav�ba.
- M�g nem!- jelentette ki elt�k�lten-, De v�rd csak ki a v�g�t. Na, sz�val elolvashatod a levelet, azt�n te is szedd �ssze a pipere cuccaid, mert adok neked egy kis ur�nk�pz�st pasiz�sb�l. Mert gondolom te nem sokat szokt�l az olyanokkal t�r�dni, mint a sminkkel�s. J�l gondolom?

- H�t igen, mostan�ban m�ssal voltam elfoglalva. De Sam, biztos, hogy ez j� �tlet?
- Kicsik�m, nekem m�r annyi pasim volt, hogy m�r nem is tartom sz�mon. Mindegyik egyforma a maga fura m�dj�n. Csak egy szab�lyt kell mindig szem el�tt tartani.
- �s pedig?
- Azt kell hinni�k, hogy �k v�lasztottak minket, nem pedig ford�tva, ahogy val�j�ban t�rt�nt.

Azt�n felt�p�szkodott a f�ldr�l, �s elindult kifel� a szob�b�l.
- T�z perc m�lva itt vagyok. Viszl�t, Mrs. Potter!

A kisp�rna sajnos m�r csak az ajt�f�lf�nak csap�dott…

Miut�n elment, elolvastam Harry level�t. Az kedvesked�, �mde szomor� hangnemben �r�dott. Sajnos semmi �jat nem mondott. Meg�rta, hogy mennyire unatkozik Dursley�kn�l, hogy hi�nyzunk neki, Ron, �n (ez az�rt jelenhet valamit, nem?) meg az eg�sz var�zsvil�g, �s hogy mikor tal�lkozhatn�nk a Grimmauld t�ren. Egyenl�re m�g nem k�rdeztem meg a sz�leimet, hogy mikor mehetek, id�m sem nagyon volt vel�k besz�lni, meg azt�n mindig kiment a fejemb�l. Majd holnap. Vagy holnaput�n. A l�nyeg az, hogy addig is levelezhetek Harryvel.

A d�lut�n t�bbi r�sze m�r esem�nytelen�l telt. Sam visszat�rt, �s elkezdett ok�tani a „sminkel�s rejtelmeire”, ahogy � nevezte. Persze, ezt is v�gigkuncogtuk.

�����! Mindj�rt elalszom �r�s k�zben. �gyhogy m�ra jobb lesz, ha abbahagyom. Viszl�t, kedves Napl�m!